Hírek


Hi folks,

 

Nem tudom, hogy létezik-e hálátlanabb feladat, mint Tommy Emmanuel előtt fellépni, amikor mindenki a Maestro-t várja, de véleményem szerint, Ripoff Raskolnikov ezt a feladatot megoldotta és azt kell, hogy mondjam, ő egy nagyon jó előadó, de persze elfogult vagyok, mert őt is régóta ismerem és kedvelem. A 30 perces blokk, amit teljesen hitelesen eljátszott, (mostantól csak Ripoff), nekem bejött. Természetesen, nem is érdemes hasonlítani Tommy zenéjéhez, mert itt teljesen másról van szó. Az eszkimó asszonyról szóló dal pedig, tényleg nagyon hangulatosra sikeredett. Köszönjük. 🙂

Tommy színpadra lépése 8 óra után kb. 15 perccel következett, egy kis technikai művelet után, így végre felüdülés volt hallani a Halfway home-ot a hosszú álldogálás után. Azt hiszem a hangulatra nem lehetett panasz, hiszen az összes olyan dalt lejátszotta, amit a magyar rajongók szeretnek. Volt itt Classical Gas, the Beatles medley, Guitar Boogie stb., illetve a közös dal Ripoff-fal is ott volt nagyon. A Workin’ man blues nekem egyik nagy kedvencem a ‘Live at the Ryman‘ lemezről, úgyhogy a budapesti előadását ide is rakom. Ne….. 🙂

 

Az új dalok hangulata volt az, ami nagyon vitt engem. És bár a tavalyi grazi koncerten elhangzott ‘Fuel‘ c. dal mindent elsöpört, itt és most a ‘A song for a rainy morning‘ volt a legnagyobb hatást kiváltott dal. Még egyszer részvétem a két elvesztett családtagért. A dal gyönyörű és még annál is szebb. Csodálatos harmóniák, végtelen egyszerűség, full érzelem. Természetesen, nem lehet elfeledkezni a ‘The jolly swagmanről” sem, ami az egyik legspeedygonsales dal. 🙂

A hangulatot tényleg lehetett fokozni és a koncert végén a Guitar Boogie-ban Tommy ismét letaglózta a közönséget improvizációs tudásával, amit tényleg nem nagyon lehet tanítani. A közönség soraiból valaki egy tricolor sálat dobott fel, amit Tommy annak rendje és módja szerint a nyaka köré tekert és így pengette az utolsó dalokat. És legvégül a Rachel’s lullaby, ami egy szintén gyönyörű dal, amit újra és újra a Beatles ihletett. 🙂

Köszönet illeti a szervezőket, a hangosítókat, a fényért felelős emberkéket és mindenkit, aki ezt újra megszervezte. Jövőre veletek ugyanitt.

Rock on Tommy

Hi folks,

 

A maestro ismét kis hazánkba látogat 2019.11.10, és remélhetőleg nagyon jó kis koncertet rak le a lábaink elé. Természetesen én is ott leszek, bár igaz, hogy én inkább a MÜPÁ-t preferálnám, de talán ez az új hely is utoléri színvonalában, hangzásában a koncerttermet. Addig is, mindenki hallgassa a már megjelent lemezeket, mert nemsokára új dalok is felcsendülnek a Barba Negra színpadán. Hiszen, Tommy nemrégiben elmondta, hogy új lemezén munkálkodik, ami jövőre fog megjelenni, úgyhogy nem érdemes kihagyni ezt a szuper jó bulit.

A tavalyi Grazban tartott koncerten a ‘Fuel‘ c. dal, mindent vitt, és nagyon bízok benne, hogy ez is felcsendül majd a budapesti előadás alkalmával. Természetesen, utána írok egy koncertbeszámolót, hogy aki lemaradt volna, valami kis ízelítőt kapjon ebből a csodálatos gitározásból, mennyei zenéből.

Rock on Tommy

Sziasztok!

 

A 2018-as év mögöttünk, a 2019-es pedig még előttünk áll. Ezzel az apró bejegyzéssel kívánok minden Kedves Olvasómnak Boldog Új Évet és ebből az alkalomból feltöltöttem egy új Buster B. Jones interpretációt: If I only had a brain c. nótát. Remélhetőleg, sokan fogjátok majd gitározni. Segítségül itt a videó, ahol Buster B. mesteri módon játsza ezt a kis dalocskát.

 

Rock on Tommy

Sziasztok!

Szomorú hírrel kell folytatni az oldal történetét. Elhunyt Phil Emmanuel, Tommy testvére aki szintén egy zseniális gitáros volt. A cikk az alábbi linken olvasható. RIP. 😦 😦

http://www.news.com.au/entertainment/music/sudden-death-guitar-legend-phil-emmanuel-dies-in-parkes/news-story/793b71c87fdac75aab9046896a9e215e

😦

Tommynak sok erőt kívánok!

 

 

Sziasztok,

Elég hosszú idő telt azóta, hogy a Maestro-t élőben láttam és hiányolom, hogy Hungary mindig kimarad a koncerthelyszínek közül. Pár hónappal ezelőtt, teljesen véletlen módon találtam rá a hírre, mely szerint Tommy Grazban, Ausztriában játszik, ami ugye nincsen nagyon messze, így nem is nagyon haboztam, hanem rögtön megvettem a koncertjegyet. És milyen jól tettem, mert az élő zene varázsa még mindig a legnagyobb és teljesen mindegy, hogy milyen korban élünk, mindig lesznek olyan zenészek, akik felrobbantják a színpadot.

Gondolom, azt nem kell részletezni, hogy Tommy ismét hozta a szokásos, kimagasló színvonalat és be kell vallani, hogy a Maestro az évek múlásával egyre jobb és jobb lesz. A közel háromórás műsort Richard Smith kezdte, akit eddig csak a Youtube-ról ismertem, de élőben ő is fényévekkel jobb, a zenei stílusokban nagyon otthon van és nem mellesleg egy nagyon impulzív figura. Egy kb. 40 perces felvonással indította az estét, amiben a fingerstyle sava-borsa hangzott el egy nagyon finom nylon-húros gitáron. Erre nem lehetett mást mondani, csak azt, hogy RESPECT.

Ezt követően, egy 10-15 perces szünet volt, amit én kihagytam volna, mert annyira adta magát, hogy Tommyt a színpadra hívjuk, de mindegy is, mert a várakozást követően felrobbant a ház. Ha Richard Smith zseniális gitáros, akkor nem is tudom, milyen jelzőkkel illessem a soron következő előadóművészt, mert hogy Tommy, mint számtalanszor kiderült, egy olyan ember, aki ösztönösen érzi, hogyan indítsa a műsort. A koncertje egy finom Mombasa és Endless Road-dal indult, melyet követett jó pár dal az új ‘Accomplice I’ c. albumról. A gitár hangszíne, tónusa, dinamikája szintén tökéletes, csakúgy, mint az előadás maga.

A koncert általam legjobbnak ítélt dala, ami mellesleg teljesen új, a ‘Fuel‘ címet viseli és íme, már meg is hallgatható a grazi verzióban, úgy, ahogy ott, élőben elhangzott:

 

Ezt követően, egy újabb vendég: Frano, a 13 éves gitáros lépett a színpadra, akivel Tommy eljátszotta a ‘The bug’ és ‘Mr. Guitar’ c. dalokat, ahol szintén nem volt kérdés, hogy a Maestro tényleg szívén viseli kis barátja karrierjét és ahol tud, segít neki, hogy bátran járja a saját útját. A kis Frano, aki kezd érni, mint alma fán, nem okozott csalódást és példaképét is lenyűgözte játékával. Íme:

 

Mindezek után, Tommy eljátszotta a legnépszerűbb dalokat, amiket csak lehet, nevezetesen: Guitar Boogie, Steve’s blues, Beatles medley, Classical gas. És a végjátékban visszajött Richard Smith és újra robbant a ház, melyben a közönség a lehető legnagyobb vastapssal viszonozta ezt a rendkívüli hangulatot, ami teljes mértékben akusztikus orgazmust okozott. 🙂 Azt kell, hogy mondjam, hogy a közel háromórás koncert után még kellett egy pár óra, mire az ember szépen belassult. 🙂

Végezetül, ki kell emelni a szervezést, mert nagyon remek hangulatban telt a várakozás is, és volt olyan szerencsém, hogy a backstage-ban újra találkozhattam Tommyval (thank you folks) és egy pár perc erejéig csak nekem zenélt. Ennél többet, azt hiszem, nem is kaphattam volna. Tommy nemcsak remek zenész, előadó, de egy nagyon szerény, jóindulatú ember. 🙂

Rock on Tommy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sziasztok!

Ma egy picit off leszek, mert most nem Tommyt érintő újdonságot fogok bemutatni, hanem azt szeretném megosztani veletek, hogy a saját albumom is megjelent, ami egy régóta dédelgetett álom volt és amely a mai nappal megvalósult, így most szeretettel ajánlom a lemezt mindenkinek, aki a gitárt és az élő muzsikát szereti. Az alábbi linken bele tudtok hallgatni és ha tetszik, akkor itt és most meg is vásárolható. 🙂

 

https://store.cdbaby.com/cd/tommyfurrier

 

Rock on Tommy 🙂

Sziasztok!

 

2018. januàr 19-èn jelenik meg Tommy ùj lemeze, melyen szàmos közremûködô zenèsz lesz hallható, többek közt az egyik nagy kedvencem, Mark Knopfler. 😉

Bôvebb infóèrt làtogassàtok meg Tommy hivatalos web vagy Facebook oldalàt.

Rock on Tommy

Következő oldal »